1Sa 17 | HunIMIT | STEP | Összegyűjtötték a filiszteusok táborukat harcra és összegyűltek Szókhóba, amely Jehúdáé; és táboroztak Szókhó és Azéka között Éfesz-Dammimban.

1 Samuel 17

Dávid és Góliát

1 Összegyűjtötték a filiszteusok táborukat harcra és összegyűltek Szókhóba, amely Jehúdáé; és táboroztak Szókhó és Azéka között Éfesz-Dammimban. 2 Sául pedig és Izrael emberei összegyűltek és táboroztak a tölgynek völgyében; és harcra sorakoztak a filiszteusok ellen. 3 A filiszteusok álltak a hegynél innen, Izrael pedig állt a hegynél onnan; és közöttük a völgy. 4 És kijött egy párviadalos a filiszteusok táborából, Goliát a neve Gátból; magassága hat könyök és egy arasz. 5 Rézsisak a fején, és pikkelyes páncélba volt öltözve; a páncélnak súlya pedig ötezer sékel réz. 6 Rézvért a lábain, és rézlándzsa a vállai közt. 7 Dárdájának a nyele olyan, mint takácsok zugolyfája, dárdájának a pengéje pedig hatszáz sékel vas, a pajzshordozó pedig előtte járt. 8 Megállt és kiáltott Izrael csatasorai felé és mondta nekik: Minek jöttök ki harcra sorakozni? Nemde én vagyok a filiszteus, ti pedig szolgái Sáulnak! Válasszatok magatoknak egy embert, és jöjjön le hozzám. 9 Ha bír velem harcolni és megver, akkor mi leszünk nektek szolgáitok; ha meg én bírok ővele és megverem, akkor ti lesztek nekünk szolgáink és szolgáltok minket. 10 Szólt a filiszteus: Én gyaláztam Izrael csatasorait e napon; adjatok nekem embert, hadd harcoljunk egymással. 11 S meghallotta Sául meg egész Izrael a filiszteusnak e szavait; arra megrettentek és féltek nagyon. 12 Dávid pedig, fia amaz Efrátbeli férfinak, a Jehúdabeli Bét-Léchemből, neve volt Jísáj és nyolc fia volt; e férfi Sául napjaiban vén volt, kiválva az emberek között. 13 És elment Jísájnak három idősebb fia, elmentek Sául után a háborúba; neve pedig azon három fiának, kik a háborúba mentek: Elíáb az elsőszülött, másodszülöttje Abínádáb, s a harmadik Samma. 14 Dávid pedig a legfiatalabb volt; a három idősebb elment volt Sául után. 15 És Dávid jönni-menni szokott Sául mellől, hogy legeltesse atyjának juhait Bét-Léchemben. 16 Előlépett a filiszteus reggelenként és esténként és ott állt negyven napig. – 17 És mondta Jísáj Dávidnak, a fiának: Vedd, kérlek, testvéreid számára ez éfa pörkölt gabonaszemet, meg ezt a tíz kenyeret, és vidd el a táborba testvéreidnek; 18 ezt a tíz darab sajtot pedig vidd az ezred tisztjének, tudakold meg testvéreidnél békéjüket és zálogot hozz tőlük. 19 Sául pedig és mind az Izrael emberei a tölgy völgyében vannak, harcolva a filiszteusokkal. 20 Fölkelt Dávid kora reggel, őrzőre hagyta a juhokat, vitt és ment, amint megparancsolta neki Jísáj; odaért a táborgyűrűhöz, a csapat pedig, amely kivonult a csatasorba, épen riadozott a harcra. 21 Sorakozott ugyanis Izrael meg filiszteusok, hadsor hadsor ellen. 22 És ráhagyta Dávid a rajta volt holmikat a poggyászőrző kezére és futott a hadsorba; odaért és megkérdezte testvéreit békéjükről. 23 Épen beszél velük, s íme feljön a párviadalos – neve Goliát, a filiszteus Gátból – a filiszteusok hadsorai közül, és beszélt ama szavak szerint; s meghallotta Dávid. 24 Mind az Izrael emberei pedig, mikor meglátták az embert, megfutamodtak előle és féltek nagyon. 25 Mondták Izrael emberei: Láttátok-e ezt az embert, aki feljő? Bizony, Izraelt gyalázni jön fel; majd lesz, azon ember, aki megveri – azt gazdaggá teszi a király nagy gazdagsággal, leányát odaadja neki, atyjának házát pedig szabaddá teszi Izraelben. 26 És szólt Dávid a mellette álló emberekhez, mondván: Mi fog történni azzal az emberrel, aki megveri ama filiszteust és eltávolít gyalázatot Izraeltől? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázta az élő Isten hadsorait? 27 És szólt neki a nép e beszéd szerint, mondván: Így fog történni azon emberrel, aki őt megveri. 28 Midőn hallotta Elíáb, legidősebb testvére, amint beszélt az emberekhez, föllobbant Elíáb haragja Dávid ellen és mondta: Minek is jöttél le és kire hagytad azt a kevés juhot a pusztában? Én ismerem vakmerőségedet és szíved gonoszságát, mert avégett, hogy a háborút lásd, jöttél le! 29 Mondta Dávid: Vajon mit tettem most? Hisz csak beszéd az! 30 És leborult mellőle más oldalra és szólt a beszéd szerint; és választ adott neki a nép az előbbi beszéd szerint. 31 Meghallatszottak a szavak, melyeket beszélt Dávid, elmondták Saul előtt, és elhozatta. 32 És szólt Dávid Sáulhoz: Ne csüggedjen el senkinek a szíve; szolgád majd elmegy és harcol e filiszteussal. 33 Szólt Sául Dávidhoz: Nem mehetsz a filiszteus ellen, hogy harcolj vele, mert te fiatal vagy, ő pedig harc, embere fiatal kora óta. 34 Erre szólt Dávid Sáulhoz: Szolgád pásztora volt atyjának a juhoknál, s jött az oroszlán, meg a medve és elvitt egy bárányt a nyájból; 35 akkor utána indultam, leütöttem és kiragadtam szájából; de rámtámadt, akkor megfogtam a szakállán, leütöttem és megöltem. 36 Az oroszlánt is, a medvét is leütötte szolgád; olyan lesz majd ez a körülmetéletlen filiszteus, mint azok közül egyik, mert gyalázta az élő Istennek hadsorait. 37 Mondta Dávid: Az Örökkévaló, aki megmentett engem az oroszlán hatalmából és a medve hatalmából, ő fog megmenteni a filiszteus kezéből. – Ekkor szólt Sául Dávidhoz: Menj és az Örökkévaló veled lesz! 38 És fölöltöztette Sául Dávidot az ő ruháiba, rézsisakot tett a fejére és felöltöztette őt páncélba. 39 Erre felkötötte Dávid a kardját ruháin felül és menni akart, mert még nem próbálta; ekkor szólt Dávid Sáulhoz: Nem bírok járni ezekben, mert még nem próbáltam. És levetette Dávid magáról. 40 Vette botját a kezébe, kiválogatott magának öt sima követ a patakból és tette azokat az ő pásztor szerszámába és a tarisznyába, parittyája pedig kezében volt; így lépett oda a filiszteushoz. 41 Ekkor odament a filiszteus, egyre közeledve Dávid fele, a pajzshordozó ember pedig előtte. 42 Oda tekintett a filiszteus, meglátta Dávidot és megvetette őt, mert fiatal volt és piros meg szép ábrázatú. 43 És szólt a filiszteus Dávidhoz: Kutya vagyok-e, hogy botokkal jössz felém? És átkozta a filiszteus Dávidot a maga istenére. 44 Szólt a filiszteus Dávidhoz: Gyere hozzám, hadd adom húsodat az ég madarának és a mező vadjának. 45 Ekkor szólt Dávid a filiszteushoz: Te jössz hozzám karddal, dárdával és lándzsával; én pedig jövök hozzád nevében az Örökkévalónak, a seregek Urának, Izrael hadsorai Istenének, amelyeket gyaláztál. 46 E mai napon átszolgáltat téged az Örökkévaló a kezembe, megverlek és elveszem fejedet rólad és odaadom e napon a filiszteusok táborának dögét az ég madarának és a föld vadjának; és meg fogja tudni az egész föld, hogy van Istene Izraelnek. 47 És meg fogja tudni ez az egész gyülekezet, hogy nem karddal és dárdával segít az Örökkévaló; mert az Örökkévalóé a harc és majd kezünkbe ad titeket. 48 És történt, amint fölkelt a filiszteus és egyre közeledett Dávid elejébe, akkor sietett Dávid és szaladt a hadsor felé, a filiszteus elejébe. 49 És kinyújtotta Dávid a kezét a szerszámhoz, vett onnan egy követ, elparittyázta és homlokon találva megverte a filiszteust: bemélyedt a kő a homlokába, és földre esett arcával. 50 Így legyőzte Dávid a filiszteust parittyával és kővel, megverte a filiszteust és megölte; kard pedig nem volt Dávid kezében. 51 És futott Dávid és megállt a filiszteus mellett, vette a kardját, kivonta hüvelyéből, megölte őt és elvágta vele a fejét. Midőn látták a filiszteusok, hogy meghalt hősük, megfutamodtak. 52 Ekkor fölkeltek Izrael és Jehúda emberei, riadoztak és üldözték a filiszteusokat egészen a völgy felé és Ekrón kapuiig; és elestek a filiszteusok megöltjei Sáarájim útján egész Gátig és egész Ekrónig. 53 És visszatértek Izrael fiai, miután űzőbe vették volt a filiszteusokat, és kifosztották táborukat. 54 És vette Dávid a filiszteus fejét és bevitte Jeruzsálembe; fegyvereit pedig elhelyezte sátrában. 55 S midőn látta Sául Dávidot, hogy indul a filiszteus ellen, szólt Abnérhez, a hadvezérhez: Kinek a fia ez az ifjú, Abnér? Mondta Abnér: Él a lelked, király, nem tudom. 56 Erre mondta a király: Kérdezd meg te, kinek a fia ez a gyermek? 57 S midőn visszatért Dávid, miután megverte volt a filiszteust, vette őt Abnér és odavezette Saul elé, a filiszteus feje pedig a kezében. 58 És szólt hozzá Sául: Kinek a fia vagy te ifjú? Mondta Dávid: Szolgádnak, a Bét-Léchembeli Jisájnak a fia.