2 Samuel 22

Dávid dicsőitő éneke

1És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből. 2Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem. 3Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz. 4A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem. 5Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek; 6alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. 7Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe. 8Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant. 9Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle. 10Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt. 11Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain. 12Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét. 13A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak. 14Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját. 15Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta. 16Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől. 17Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből. 18Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam. 19Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt. 20Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem. 21Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem. 22Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől; 23mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük. 24Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől. 25S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt. 26Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul; 27megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén. 28S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad. 29Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet. 30Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra. 31Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek. 32Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül? 33Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat. 34Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon. 35Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim. 36Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod. 37Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim. 38Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket. 39Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt. 40Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam. 41Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam. 42Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket. 43Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom. 44Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem. 45Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem. 46Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből. 47Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája; 48az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam, 49kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz. 50Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek. 51Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.