2 Samuel 23

Dávid utolsó szavai

1És ezek Dávid utolsó szavai. Úgymond Dávid, Jisáj fia, úgymond a magasra emelt férfiú, fölkentje Jákób Istenének, kedves dalosa Izraelnek. 2Az Örökkévaló szelleme szólt bennem, s az ő szava nyelvemen van. 3Mondta Izrael Istene, nekem szólt Izrael sziklája: Aki embereken uralkodik igazként, aki uralkodik istenfélelemmel, 4mint reggelnek virradása, midőn felsüt a nap, mint reggel felhők nélkül, midőn fénytől, esőtől pázsit kel a földből. 5Nem olyan-e az én házam Isten előtt? Bizony örök szövetséget szerzett velem, mindenestől rendezettet és őrzöttet; mert minden üdvömet és minden kívánságot, nemde ő sarjasztja? 6De az alávalók mint ellökött tüske, mindannyian, mert azt kézzel nem foghatják. 7Ember, ki hozzájuk nyúl, teljesen fegyverkezik vassal és dárdanyéllel; tűzben kell azokat elégetni azon helyen. 8Ezek Dávid vitézeinek nevei: Az ülésben elölülő, Tachkemóni, a harcosok feje ő, az ecni Adínó, nyolczszáz elesett mellett állt egyszerre. 9Utána Eleázár, Dódó fia, Achóchi fia; a három vitéz közül volt Dáviddal, mikor elszántan küzdöttek a filiszteusok ellen, kik odagyűltek harcra és elhúzódtak Izrael emberei: 10ő fölkelt és verte a filiszteusokat, míg keze ki nem fáradt és keze hozzá nem ragadt a kardhoz; és szerzett az Örökkévaló ama napon nagy győzelmet, a nép pedig visszament utána, csak kifosztásra. 11Utána Samma, Ágé fia, a Hárárbeli; összegyűltek a filiszteusok csapatba, és volt ott egy telek mező tele lencsével, és a nép megfutamodott a filiszteusok elől. 12Odaállt a telek közepére, megmentette azt és megverte a filiszteusokat; és szerzett az Örökkévaló nagy győzelmet. 13Lementek egyszer hárman a harminc főbb vitéz közül és elérkeztek aratáskor Dávidhoz Adullám barlangjába; a filiszteusok csapatja pedig táborozott Refáim völgyében, 14Dávid akkor a hegyvárban volt, a filiszteusok őrse pedig akkor Bét-Léchemben volt. 15És kívánkozott Dávid és mondta: Ki ad nekem vizet innom Bét-Léchem kútjából, mely a kapuban van? 16Erre áttört a három vitéz a filiszteusok táborán és vizet merítettek Bét-Léchem kútjából, mely a kapuban van, vették és elhozták Dávidhoz; de nem akarta meginni, hanem kiöntötte azt az Örökkévalónak. 17Így szólt: Távol legyen tőlem, Örökkévaló, hogy ezt cselekedjem; azon férfiaknak vérét igyam-e, kik életük veszélyével mentek? És nem akarta meginni. Ezeket tette a három vitéz. 18Abisáj pedig, Jóábnak, Czerúja fiának, a testvére – ő a harmincoknak feje, és ő forgatta dárdáját háromszáz elesett fölött; s neki neve volt a harmincok közt. 19A harmincoknál bizony kiválóbb volt és vezérük lett, de a hárommal föl nem ért. 20Benájáhú, Jehójádá fia, derék ember, tettekben nagy, Kabczeélból; ő verte meg Móáb két hősét és ugyanő ment le és verte meg az oroszlánt a veremben a hóesés napján. 21Ugyanő vert meg egy feltünő termetű egyiptomi embert, az egyiptominak kezében dárda volt, ő meg lement hozzá pálcával; kiragadta a dárdát az egyiptominak kezéből és megölte őt saját dárdájával. 22Ezeket tette Benájáhú, Jehójádá fia; neki neve volt a vitézek, a harmincok közt. 23A harmincoknál kiválóbb, de a hárommal föl nem ért; és tette őt Dávid a szolgálatához. 24Aszáél, Jóáb testvére a harminc közt; Elchánán, Dódó fia, Bét-Léchemből. 25A Charódbeli Samma; a Charódbeli Elíká. 26A Péletbeli Chélecz; a Tekóabeli Íra, Ikkés fia. 27Az Anátótbeli Abíézer; a Chúsabeli Mebunnáj. 28Az Achóachbeli Czalmón; a Netófabeli Máharáj. 29A Netófabeli Chéleb, Báana fia; Ittaj, Ríbaj fia, a Benjáminbéli Gibeából. 30A Pirátonbeli Benájaíhú; Chiddáj, Gáas völgyeiből. 31Az Arábabeli Abí-Albón; a Barchúmbeli Azmávet. 32A Sáalbónbeli Eljáchba; Jásén fiai: Jónátán. 33Harárbeli Samma; az Arárbeli Achíám, Sárár fia. 34A Máakhabeli Elífélet Achaszbáj fia; a Gílóbeli Eliám Aehítófel fia. 35A Karmelbeli Checzráj; az Érebbeli Páaráj. 36Jigeál, Nátán fia, Czóbából; a Gádbeli Báni. 37Az ammóni Czélek; a Beérótbeli Nácharáj, Jóábnak Czerúja fiának fegyverhordója. 38A Jéterbeli Íra; a Jéterbeli Gáréb. 39A chittita Úrija. Mindössze harminchét.