Job 15

1Felelt a Témánbeli Elífáz s mondta: 2Vajon bölcs felel-e szeles tudással s megtölti-e keleti széllel belsejét – 3bizonyítgatva mitsem érő beszéddel és szavakkal, melyekkel nem használ. 4Te az Isten félelmét is megbontod, csökkented az imaszót Isten előtt. 5Mert bűnöd tanítja szájadat s a ravaszok nyelvét választod. 6Szájad ítél el téged s nem én, s ajkaid vallanak ellened. 7Elsőnek születtél-e az emberek közt a a halmoknál előbb létesültél? 8Isten tanácsában hallottál-e valamit és csentél magadnak bölcsességet? 9Mit tudsz te, mit mi nem tudunk, mit értesz, a mi nem volna mi nálunk? 10Vén is, aggastyán is van közöttünk, napokra apádnál korosabb. 11Kevés-e neked Isten vigasztalása s az ige, mely csínján bánt veled? 12Mit ragad el téged szíved, és mit integetnek szemeid, 13hogy Isten ellen fordítod indulatodat és szájadból kibocsátasz szavakat? 14Mi a halandó, hogy tiszta legyen, s hogy igaz legyen asszony szülöttje? 15Lám, szentjeiben nem hisz, az egek sem tiszták szemeiben; 16hát még az utálatos és megromlott, az ember, ki mint vizet issza a jogtalanságot. 17Hadd oktatlak, hallgass reám, s a mit láttam, hadd beszélem el; 18a mit hirdetnek bölcsek, és nem titkolták el őseik részéről – 19nekik egyedül adatott az ország, s idegen nem járt közöttük: 20A gonosznak minden napjaiban kínlódik ő, s az évek száma alatt, melyek fentartvák az erőszakosnak. 21Rettegések hangja a fülében: békében jön reá pusztító. 22Nem hiszi, hogy visszatér a sötétségből, ki van szemelve a kard számára. 23Bolyong ő kenyér után, hol van; tudja, hogy készen áll oldalán a sötétség napja. 24Ijesztik őt szükség és szorongás, megragadja őt mint csatára kész király. 25Mert Isten ellen nyújtotta ki kezét a Mindenható ellen hősködik; 26nyakkal szalad ellene, pajzsainak vastag dudoraival. 27Mert arczát befödte zsírjával s hájat szerzett ágyékára. 28Letelepült megsemmisített városokban, házakban, melyeket nem laknak, melyek rendelve vannak kőhalmoknak. 29Nem gazdagszik meg, nem áll fönn a vagyona, nem hajlik a földre szerzeménye; 30nem térhet ki a sötétség elől, csemetéjét láng szárítja el s eltűnik – az ő szája leheletétől. 31Ne higyjen a semmiségben, a ki megtévedett, mert semmiség lesz, a mit cserébe kap. 32Mielőtt itt volna a napja, beteljesedik, s pálmaága nem zöldellő. 33Mint szőlőtő elvetéli egresét, s mint olajfa hullatja el virágát. 34Mert az istentelennek községe meddő, és tűz emészti a megvesztegetés sátrait: 35bajt fogannak és jogtalanságot szülnek, és belsejük csalárdságot készít.