Job 19

1Felelt Jób és mondta: 2Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal? 3Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem? 4De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem. 5Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat: 6tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával. 7Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet. 8Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet. 9Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját. 10Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet. 11Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit. 12Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak. 13Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem. 14Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek. 15Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben. 16Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki. 17Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak. 18Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem. 19Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak. 20Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg? 21Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem! 22Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal? 23Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl; 24vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be! 25De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött. 26S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent! 27A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben. 28Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik: 29rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
Copyright information for HunIMIT