Job 20

1 Felelt a Náamabeli Czófár és mondta: 2 Azért gondolataim válaszra bírnak, s minthogy bennem van fel buzdulásom. 3 Megszégyenítésem feddését hallom, és szellemem az én értelmemből bír feleletre. 4 Nem tudod-e azt, a mi öröktől fogva van, a mióta embert tettek a földre, 5 hogy a gonoszok ujjongása rövid ideig tart a az istentelennek öröme egy pillanatig? 6 Ha égbe nyúl föl emelkedése és feje a felhőig ér: 7 mint sara örökre elvész, a kik látták, azt mondják: hol van? 8 Mint álom elrepül, s nem találják meg, s elűzetik, mint éji látomány; 9 a szem rátekintett, de nem teszi többé, és nem pillantja őt meg újra helye. 10 Fiai kérlelik a szegényeket, s önkezei adják vissza jogtalan vagyonát. 11 Csontjai tele vannak ifjú erejével, s vele együtt porba fekszik. 12 Ha édesnek ízlik szájában a rosszaság, rejtegeti nyelve alatt, 13 kíméli, de nem ereszti el, és visszatartja ínyében: 14 beleiben elváltozik étele, viperák mérge van belsejében. 15 Vagyont nyelt el és kihányta, hasából hajtja ki Isten. 16 Viperamérget szopik, megöli őt az áspis nyelve. 17 Nem szabad néznie ereit, folyóit, patakjait méznek és tejnek. 18 Visszaadja a szerzeményt, a nem nyeli le, cserébe vett vagyonával nem fog örvendeni. 19 Mert elnyomta, cserben hagyta a szegényeket, házat rabolt s nem építi föl. 20 Mert nem ismert nyugtot hasában, azzal a mit megkívánt, nem menekül meg. 21 Nincsen maradék evéséből; azért nem lesz maradandó az ő java. 22 Bősége teljében meg fog szorulni; a szenvedésnek minden keze reá jön. 23 Lesz majd hasának megtöltésére: belé bocsátja fellobbant haragját, esőként hullatja a testébe. 24 Menekül a vasfegyver elől, érczíj járja által; 25 húzza és kijön hátából, villogó nyíl megy ki epéjéből – rajta ijedelmek. 26 Minden sötétség ólálkodik kincseire, megemészti őt szítatlan tűz, lelegeli a maradékot sátrában. 27 Bűnét feltárják az egek s föltámad ellene a föld. 28 Elköltözik háza terméke, szétfoly haragja napján. 29 Ez a gonosz ember része az Istentől és a rá kimondott örökség Istentől.