Job 28

1 Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják; 2 a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ. 3 Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét. 4 Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól. 5 A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel. 6 Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak. 7 Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme; 8 nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán. 9 A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket. 10 A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme. 11 Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza. 12 De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye? 13 Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában. 14 A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam. 15 Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst; 16 nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral; 17 nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény; 18 a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb; 19 nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel. 20 A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye? 21 El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva. 22 Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét. 23 Isten érti az útját és ő tudja helyét. 24 Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja, 25 hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg. 26 Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak: 27 akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta; 28 és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.