Jonah 2

1De az Örökkévaló nagy halat rendelt, hogy elnyelje Jónát; és volt Jóna a halnak beleiben három napig és három éjjelig. 2És imádkozott Jóna az Örökkévalóhoz, az ő Istenéhez, a halnak beleiből. 3Mondta: Szólítottam szorultságomból az Örökkévalót és meghallgatott engem; az alvilág méhéből fohászkodtam, hallottad szavamat. 4Bedobtál engem mélységbe, a tengerek szívébe, s folyam vett körül engem; mind a habjaid és hullámaid átvonultak rajtam! 5Én azt mondtam volt: elűzettem a to szemeid elől; ugyan megpillanthatom-e még szent templomodat? 6Vizek körülfogtak engem lelkemig, ár vett engem körül; nád fonódik a fejemhez. 7Hegyek fenekéig szálltam alá, a földnek reteszei elzártak engem örökre, de felhoztad a veremből életemet, Örökkévaló, én Istenem! 8Mikor bágyadozott bennem a lelkem, az Örökkévalóra gondoltam – és eljutott hozzád imádságom, a te szent templomodhoz. 9Akik őrizgetnek hamis hiábavalóságokat, szeretetüket hagyják el. 10Én pedig a hála szavával áldozni akarok neked, a mit fogadtam, meg akarom fizetni – a segítség az Örökkévalóé! 11És szólt az Örökkévaló a halnak, és kiköpte Jónát a szárazföldre.
Copyright information for HunIMIT