Joshua 9

Szövetkezés Izráel ellen

1Volt pedig, midőn meghallották mind a királyok a Jordánon innen, a hegységben, az alföldön és a nagy tenger egész mellékén a Libánon felé: a chitti, az emóri, a kanaáni, a perizzi, a chivvi és a jebúszi – 2összegyülekeztek együvé, hogy harcoljanak egy értelemmel Józsua és Izraél ellen.

A gibeonbeliek csele

3Gibeón lakói pedig hallották, mit tett Józsua Jeríchóval és Ájjal. 4Cselekedtek tehát ők is ravaszsággal: mentek és tettették magukat követeknek; szereztek ugyanis kopott zsákokat szamaraikra, meg kopott boros tömlőket, repedteket és összefoltozottakat. 5Kopott és megfoldott sarúk lábaikon, megkopott ruhák ő rajtuk; minden élelmi kenyerük pedig elszáradt, morzsákká lett. 6Elmentek Józsuához a táborba Gilgálba; és szóltak hozzá és Izraél emberéhez: Messze földről jöttünk, most pedig kössetek velünk szövetséget. 7Erre így szólt Izraél embere a chivvihez: Hátha közepettem lakol, miképpen kössek veled szövetséget? 8Mondták Józsuának: Szolgáid vagyunk! S mondta nekik Józsua: Kik vagytok és honnan jöttök? 9Mondták neki: Nagyon messze földről jöttek a te szolgáid, az Örökkévalónak, Istenednek nevéért, mert hallottuk hírét és mindent, amit tett Egyiptomban, 10és mindazt, amit tett a Jordánon túli emórinak két királyával: Szíchónnal, Chesbón királyával, és Óggal, Básán királyával, aki Astárótban volt. 11És szóltak hozzánk véneink és mind az országunk lakói, mondván: Vegyetek kezetekbe élelmet az útra, s menjetek elejükbe; így szóljatok hozzájuk: szolgáitok vagyunk, most pedig kössetek velünk szövetséget. 12Ez ami kenyerünk – melegen vettük élelemnek magunknak házainkból, amely napon elindultunk, hogy hozzátok menjünk, és most, íme elszáradt és morzsákká lett. 13Ezek a boros tömlők pedig, melyeket újdonan töltöttünk meg, íme megrepedeztek; ezek ami ruháink és saruink pedig elkoptak az igen nagy út miatt. 14Erre vettek az emberek élelmükből és az Örökkévaló száját nem kérdezték meg. 15És szerzett velük Józsua békét, kötött velük szövetséget, hogy életben hagyja őket és megesküdtek nekik a község fejedelmei. 16Történt pedig három nap multán, miután szövetséget kötöttek velük, meghallották, hogy közeléből valók ők és közepette laknak. 17Elindultak Izraél fiai és városaikhoz értek a harmadik napon; városaik pedig Gibeón, Kefíra, Beérót és Kirjat-Jeárim. 18S nem verték meg őket Izraél fiai, mert megesküdtek nekik a község fejedelmei az Örökkévalóra, Izraél Istenére; és zúgolódott az egész község a fejedelmek ellen. 19Erre mondták mind a fejedelmek az egész községnek: Mi megesküdtünk nekik az Örökkévalóra, Izraél Istenére, most tehát nem nyúlhatunk hozzájuk. 20Ezt tesszük majd velük és életben hagyjuk őket, hogy ne legyen harag rajtunk az eskü miatt, melyet esküdtünk nekik. 21És szóltak hozzájuk a fejedelmek: hadd éljenek. S lettek favágók és vízmerítők az egész község számára, a miképpen kimondták róluk a fejedelmek.

A gibeoniakat szolgálatra vetik

22És hivatta őket Józsua és beszélt hozzájuk, mondván: Miért csaltatok meg minket, mondván: messzire valók vagyunk tőletek nagyon, holott közepettünk laktok. 23Most tehát átkozottak legyetek; meg ne szűnjék közületek szolga, favágó és vízmerítő, Istenem háza számára. 24Feleltek Józsuának és mondták: Mivelhogy tudtukra jött szolgáidnak, hogy megparancsolta az Örökkévaló, a te Istened szolgájának, Mózesnek, hogy ha nektek adja az egész országot, elpusztítja előletek mind az ország lakóit: féltettük tehát nagyon lelkeinket tőletek és tettük ezt a dolgot; 25most pedig íme kezedben vagyunk; amint jó és helyes szemeidben, hogy tégy velünk, a szerint tégy. 26És tett velük akképpen; így megmentette őket Izraél fiai kezéből, hogy meg nem ölték. 27És odaadta őket Józsua azon a napon favágókul és vízmerítőkül a község számára és az Örökkévaló oltárának számára mind e mai napig, azon helyre, melyet ki fog választani.
Copyright information for HunIMIT