Nehemiah 6

És küldtem hozzájuk követeket

1És volt, midőn hallomására jutott Szanballátnak és Tóbijának és az arab Gésemnek s többi ellenségünknek, hogy fölépítettem a falat s nem maradt rés benne – habár addig az ideig ajtókat nem állítottam föl a kapukban – 2küldött Szanballát és Gésem én hozzám, mondván: Jer, hadd találkozunk együtt a falvak egyikében, Ónó völgyében. Ők ugyanis arra gondoltak, hogy nekem bajt szereznek. 3És küldtem hozzájuk követeket, mondván: Nagy munkát végzek én s nem mehetek le; miért szüneteljen a munka, a mikor én abbahagyom és lemegyek hozzátok. 4Ekkor küldtek hozzám ekképpen négy ízben s én ugyanekképpen válaszoltam nekik. 5És küldte hozzám Szanballát ekképpen ötödízben a legényét, nyílt levéllel a kezében. 6Abban írva volt: A nemzetek között hírlik, Gasmú is mondja: te és a zsidók arra gondoltok, hogy fellázadjatok, azért építed te a falat; te pedig királyukká akarsz lenni eme beszédek szerint. 7Prófétákat is állítottál fel, hogy hirdessenek rólad Jeruzsálemben, mondván: király van Jehúdában! Már most hallomására fog jutni a királynak eme beszédek szerint; most tehát jer, hadd tanácskozzunk együtt. 8És én küldtem hozzá, mondván: nem történt semmi eme beszédek szerint, a melyeket te mondasz; hanem szívedből koholod azokat. 9Mert mindannyian megfélemlítettek bennünket, mondván: kezeik majd ellankadnak a munkától s nem fog elvégeztetni. Most tehát erősítsd kezeimet! 10Én pedig bementem Semájának, Delája fiának, Mehétabél fiának házába ő ugyanis el volt zárva; és mondta: Találkozzunk az Isten házában, a templomon belül, és zárjuk be a templom ajtait; mert jönnek megölni téged, és pedig éjjel jönnek megölni téged. 11De én mondtam: Oly ember, mint én, megfusson és ki az, olyan mint én, a ki bemenne a templomba és életben maradna? Nem megyek be! 12Én fölismertem, hogy íme nem Isten küldötte őt, mert e prófétai igét ellenem mondta, és Tóbija meg Szanballát bérelték őt föl. 13Azért volt ő bérelve, azért hogy féljek s így cselekedjem s vétkezzem; s ez szolgálna nekik rossz hírül, hogy engem gyalázzanak. 14Emlékezzél meg, Istenem, Tóbijáról és Szanballátról eme cselekedetei szerint és Nóadja prófétanőről s a többi prófétákról, a kik engem megfélemlítettek. 15És befejeződött a fal Elul huszonötödikén, ötvenkét nap múlva. 16És volt, midőn ezt hallották mind az ellenségeink, megfélemlettek mind a körülöttünk levő nemzetek és nagyon süllyedtek saját szemeikben; megtudták, hogy Istenünk részéről végeztetett ez a munka. 17Ama napokban is Jehúda nemesei sűrűn küldték Tóbijához menő leveleiket, a Tóbijától valók pedig jöttek hozzájuk. 18Mert sokan voltak Jehúdában az ő esküdt emberei, mert ő veje volt Sekhanjának, Árach fiánák; a fia Jehóchánán pedig elvette Mesullámnak, Berekhja fiának leányát. 19Az ő, jó tetteit is mondogatták előttem s az én szavaimat megvitték neki; leveleket küldött Tóbija megfélemlítésemre.
Copyright information for HunIMIT