Proverbs 24

1Ne irigykedjél a rosszaság embereire, és ne kívánkozzál velök lenni; 2mert pusztítást gondol ki szívök és bajt beszélnek ajkaik. 3Bölcsesség által épül fel a ház és értelem által szilárdul meg; 4és tudás által telnek meg a kamarák, mindennemű drága és kedves vagyonnal. 5Bölcs férfi hatalmas és a tudás embere bátor erejű. 6Mert útmutatásokkal viselhetsz háborút, és győzelem van a tanácsosok sokaságában. 7Magas az oktalannak a bölcsesség: a kapuban nem nyitja meg a száját. 8A ki azon gondolkodik, hogy rosszat tegyen, azt fondorlatok emberének hívják. 9Oktalanság gondolata a vétek, és utálata az embereknek a csúfoló. 10Ha elernyedtél a szükség napján, szűknek bizonyult az erőd. 11Mentsd meg a halálra vitteket, és a megölésre támolygókat hát ha elvonnád. 12Ha azt mondod: lám nem tudtunk róla, nemde a szívek meghatározója, ő ügyel rá, és lelked megóvója – ő tudja, és viszonoz az embernek tette szerint. 13Egyél, fiam, mézet, mert jó, és színméz édes az ínyednek: 14ilyen, tudd meg, a bölcsesség a te lelkednek; ha megtaláltad, van jövendő és reményed nem írtatik ki. 15Ne leselkedjél, te gonosz, az igaznak hajlékára, ne pusztítsd el heverő helyét; 16mert hétszer elesik az igaz, de fölkel, de a gonoszok megbotlanak a szerencsétlenségben. 17Midőn elesik az ellenséged, ne örülj, s midőn megbotlik, ne vigadjon szíved; 18nehogy lássa az Örökkévaló és rossznak tetszenék szemeiben és elfordítaná tőle haragját. 19Ne gerjedj föl a gonosztevők ellen, ne irigykedjél a gonoszokra; 20mert nem lesz jövendője a rossznak, a gonoszok mécsese kialszik. 21Féljed az Örökkévalót, fiam, és a királyt, az elszakadókkal ne állj össze; 22mert hírtelen támad szerencsétlenségük, és mindkettejük balvégzetét ki ismeri? 23Ezek is bölcsektől valók. Személyt válogatni az ítéletben nem jó. 24A ki azt mondja a gonosznak: igaz vagy, azt átkozzák a népek, szidják a nemzetek; 25de a megfeddőknek kellemes lesz a dolguk, és reájuk száll a jónak áldása. 26Az ajkakat csókolja, a ki helyes szavakkal válaszol. 27Készítsd el odakünn munkádat, és intézd el azt magadnak a mezőn; azután építsd fel házadat. 28Ne légy ok nélkül tanú felebarátod ellen; vajon ámítanád-e ajkaiddal? 29Ne mondd: amint velem tett, úgy teszek ő vele, viszonzok az embernek tette szerint. 30Rest ember mezeje mellett mentem el, és esztelen ember szőlleje mellett; 31s íme egészen benőtte a tövis, ellepte színét a csalán, és kőfala le volt rombolva. 32Néztem én, ráfordítottam szívemet, láttam, tanulságot vettem. 33Egy kis alvás, egy kis szendergés, egy kis kézösszekulcsolás, hogy feküdj; 34majd el jön vándorként a te szegénységed és szűkölködésed, mint a pajzsos férfi.