Proverbs 8

1Nemde, szólít a bölcsesség és az értelem hallatja hangját; 2magaslatok tetején, az útnál, ösvények közében ott áll, 3kapuk oldalán, város elején, ajtók bejáratánál megszólal: 4Hozzátok szólok, férfiak, s hangommal az ember fiaihoz. 5Értsetek, együgyűek, okosságot, s balgák ti, értelmes szívűek legyetek! 6Halljátok, mert jeles dolgokat beszélek s ajkaim megnyílása egyenesség: 7mert igazat szól ínyem és ajkaim utálata a gonoszság. 8Igazsággal vannak szájam minden mondásai; nincs közöttük ferde és görbe; 9mindnyájan egyenesek az értelmesnek és helyesek azoknak, kik tudást találnak. 10Fogadjátok el oktatásomat és ne az ezüstöt, s a tudást inkább válogatott aranynál. 11Mert jobb a bölcsesség koráloknál, és semmi drágaság nem ér fel ő vele. 12Én bölcsesség lakom az okosság mellett és tudást, meggondolást találok. 13Istenfélelem: gyűlölni a rosszat; gőgöt és gőgösséget, rossz utat és álnok szájat gyűlölök. 14Enyém a tanács és valódi belátás, én vagyok az értelem, enyém az erő. 15Általam uralkodnak királyok, és törvényt szabnak fejedelmek igazsággal; 16általam vezérelnek vezérek és a nemesek, mind a földnek bírái. 17Azokat, kik engem szeretnek, szeretem, s kik engem keresnek, meg fognak találni. 18Gazdagság és dicsőség nálam van, tartós vagyon és igazság. 19Jobb gyümölcsöm aranynál és színaranynál és jövedelmem a válogatott ezüstnél. 20Az igazság pályáján járok, a jog ösvényeinek közepette: 21hogy azoknak, kik engem szeretnek, valódi vagyont adjak birtokul és megtöltsem kincstáraikat. 22Az Örökkévaló szerzett engem útja kezdetén, cselekedetének elején régtől fogva. 23Őskortól fogva avattattam fel, kezdettől, a föld eleitől fogva. 24Mikor nem voltak mélységek, létesíttettem, mikor nem voltak források, vízzel terheltek; 25mielőtt a hegyek elsüllyesztettek, a halmoknak előtte létesíttettem; 26míg nem alkotott még földet és térségeket, a világ porainak összegét. 27Midőn megszilárdította az eget, ott voltam, midőn megszabta a kört a mélység felszínén; 28midőn megerősítette a fellegeket felülről, midőn erősekké lettek a mélység forrásai; 29midőn a tengernek megadta a törvényét, s hogy a vizek meg ne szegjék parancsát, midőn megszabta a földnek alapjait. 30Voltam nála növendékül, voltam gyönyörűségül napról napra, játszadozva előtte minden időben, 31játszadozva földje világában, a gyönyörűségem telik az ember fiaival. 32Most tehát, fiúk, hallgassatok reám; hisz boldogok, kik útjaimat őrzik. 33Halljátok az oktatást, hogy bölcsekké legyetek, és el ne vessétek. 34Boldog az az ember, ki rám hallgat, őrködvén ajtóimon napról napra, megőrizvén kapuim ajtófélfáit. 35Mert a ki engem talált, életet talált és kegyet nyert az Örökkévalótól; 36de a ki engem elvet, önmagát bántalmazza, mind kik engem gyűlölnek, a halált szeretik.