Psa 102 | HunIMIT | STEP | Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát.

Psalms 102

1 Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. 2 Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád! 3 Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg! 4 Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől. 5 Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet. 6 Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz. 7 Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban. 8 Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn. 9 Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek. 10 Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem: 11 indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál. 12 Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű, 13 De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart. 14 Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő; 15 mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik. 16 S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet; 17 mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében. 18 Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat. 19 Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht: 20 hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett, 21 hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait; 22 hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben, 23 mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót. 24 Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat. 25 Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid! 26 Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég; 27 ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak. 28 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége. 29 Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.