Psalms 119

1Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak! 2Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt; 3nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak! 4Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon, 5Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet! 6Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra. 7Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos ítéleteidet. 8Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon! 9Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint! 10Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól! 11Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened. 12Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre! 13Ajkaimmal beszélem el mind a szájad ítéleteit. 14Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött. 15Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet. 16Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet. 17Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet. 18Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból! 19Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat! 20Megtörődik a lelkem, vágyakozva ítéleteid után minden időben. 21Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól! 22Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam. 23Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden. 24Gyönyörűségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim. 25A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint! 26Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre! 27Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden, 28Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint! 29Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem. 30Hűség útját választottam, ítéleteidet magam előtt tartottam. 31Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg! 32Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet. 33Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig! 34Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel. 35Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem. 36Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez! 37Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem! 38Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre. 39Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te ítéleteid. 40Íme vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem! 41Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint! 42Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben. 43Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert ítéleteidre várakozom. 44Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké. 45Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem. 46Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem. 47Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek; 48s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden. 49Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél. 50Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem. 51Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el. 52Gondoltam öröktől fogva való ítéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam. 53Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat. 54Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában. 55Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat. 56Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet. 57Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat. 58Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint! 59Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz. 60Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat. 61Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el. 62Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos ítéleteidért. 63Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek. 64Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem. 65Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint. 66Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban. 67Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat. 68Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre! 69Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet. 70Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem. 71Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet. 72Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek. 73Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat! 74Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam. 75Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te ítéleteid és hűséggel sanyargattál. 76Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint! 77Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem. 78Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden. 79Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi. 80Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek. 81Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam. 82Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem? 83Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el. 84Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikor teszel ítéletet üldözőimen? 85vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók. 86Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem! 87Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet. 88Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát. 89Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben. 90Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt. 91Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid. 92Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban. 93Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem. 94Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem. 95Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én. 96Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon. 97Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem. 98Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az. 99Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem. 100Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam. 101Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet. 102Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem. 103Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak! 104Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt. 105Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek. 106Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet. 107Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint! 108Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és ítéleteidre taníts engem. 109Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el. 110Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el. 111Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok. 112Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig. 113Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem. 114Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam. 115Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait! 116Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel! 117Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden. 118Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk. 119Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat. 120Borzadott rettegésedtől testem, és ítéleteidtől félek. 121Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak! 122Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek. 123Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért. 124Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem. 125Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat! 126Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat. 127Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál. 128Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök. 129Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem. 130Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket. 131Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam. 132Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik. 133Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot. 134Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet. 135Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre! 136Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat. 137Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek ítéleteid. 138Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon. 139Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim. 140Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt. 141Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el. 142Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod. 143Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem. 144Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek! 145Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg! 146Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat. 147Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam. 148Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról. 149Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, ítéleted szerint éltess engem! 150Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak. 151Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság. 152Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat. 153Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el. 154Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem! 155Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték. 156Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, ítéleteid szerint éltess engem! 157Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el. 158Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg. 159Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem! 160Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos ítéleted. 161Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem. 162Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál. 163Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem. 164Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért. 165Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás. 166Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem. 167Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon. 168Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak. 169Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet. 170Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem! 171Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem. 172Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság. 173Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam. 174Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem. 175Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem. 176Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.