Psalms 142

1Oktató dal Dávidtól, midőn a barlangban volt. Ima. 2Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltok, hangommal az Örökkévalóhoz könyörgök. 3Kiöntöm előtte panaszomat, szorultságomat elmondom előtte. 4Midőn elborul bennem szellemem – hisz te ismered ösvényemet – az úton, melyen járok, tőrt rejtettek el nekem. 5Tekints jobbra s nézd: nincs senkim, a ki ismerne; menekvés elveszett előlem, nincs ki lelkemmel törődnék. 6Kiáltottam hozzád, Örökkévaló, azt mondtam: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában. 7Figyelj fohászomra, mert megfogytam nagyon, ments meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam! 8Hozd ki a börtönből lelkemet, hogy magasztalja nevedet, velem ékeskednek az igazak, midőn jót végzel rajtam.
Copyright information for HunIMIT