Psalms 32

1Dávidtól. Oktató dal. Boldog, kinek meg van bocsátva a bűntette, eltakarva a vétke! 2Boldog az ember, hinek nem számít be az Örökkévaló bűnt, és lelkében nincsen csalárdság. 3Midőn hallgattam, sorvadoztak csontjaim, kiáltozásomban egész nap, 4mert nappal és éjjel rám nehezedett kezed, átváltozott üdeségem nyári szárazsággá. Széla. 5Vétkemet tudattam veled és bűnömet nem takartam el; mondtam: megvallom bűntetteimet az Örökkévalónak! És te megbocsátottad vétkemnek bűnét. Széla. 6Ezért ímádkozzék hozzád minden jámbor, a mely időben talál téged; bizony nagy vizek áradásakor ő hozzá nem érhetnek. 7Te rejtekem vagy nekem, szorongástól megóvsz engem; szabadulás íljjongásival hörülveszel engem. Széla. 8Hadd oktatlak és igazítlak az útra, melyen járj, hadd tanácsolok, rajtad a szemem: 9Ne legyetek mint ló, mint öszvér értelem nélkül; kantárral és zabolával, az ő diszével kell fékezni őt, nehogy közeledjék hozzád. 10Sok a gonosznak fájdalma; de ki az Örökkévalóban bízik, azt szeretettel veszi körül. 11Örüljetek az Örökkévalóban és vigadjatok, ti iga, zak; és újjongjatok mind, ti egyenes szivüek!
Copyright information for HunIMIT