Psalms 35

1Dávidtól. Perelj, Örökkévaló, perlőimmel, karczolj harczolóimmal! 2Ragadj paizsot és vértet, és kelj föl védelmemre. 3Ránts ki dárdát és zárd el útját üldözőimnek, mondd lelkemnek: segítséged vagyok. 4Szégyenűljenek meg és piruljanak el, a kik lelkemre törnek. Hátráljanak meg és gyalázatúl legyenek, a kik vesztemet kigondolják. 5Legyenek mint polyva a szél előtt, s az Örökkévaló angyala taszítja őket; 6legyen útjuk sötétség és sikamlósság, és az Örökkévaló angyala üldözi őket. 7Mert ok nélkül rejtették el nekem hálós vermüket, ok nélkül ásták azt lelkemnek. 8Jőjjön rá vész, melyet nem sejt, és hálója, melyet elrejtett, fogja meg őt, a vészbe essék bele. 9Lelkem pedig újjong az Örökkévalóban, örvend segítségében. 10Mind a csontjaim mondják: Örökkévaló, ki olyan mint te, a ki megmented a szegényt a nála erősebbtől, szegényt és szűkölködőt rablójától! 11Fölállanak jogtalan tanúk, olyat, a mit nem tudok, kérdeznél tőlem. 12Rosszat fizetnek nekem jóért, gyötrelmére le1kemnek. 13Pedig én – betegségükben öltözetem zsák volt, bőjttel sanyargattam lelkemet; imádságom pedigölembe szálljon vissza! 14Mintha ő barátom, testvérem volna, úgy viselkedtem, mint a ki anyát gyászol, elbúsultan görny edtem meg. 15De az én bukásomkor örültek és összegyűltek; összegyűltek ellenem elvetemültek, kiket nem ismerek, szaggattak és nem hallgattak el. 16Mint a kik körben ülve trágárul gúnyolódnak, vicsorítják rám fogaikat. 17Uram, meddig nézed? Hozd vissza lelkemet tembolásaiktól, fiatal oroszlánok közül magános lelkemet. 18Hadd magasztallak nagy gyűlekezetben, tömérdek nép közt hadd dicsérlek! 19Ne örüljenek rajtam, kik hazugul ellenségeim, kik ok nélkül gyűlölőim, ne liunyorgassar. ak szemmel. 20Mert nem békét beszélnek és az ország nyugalmasai ellen csalá. rd dolgokat gondolnak ki. 21Tágra nyitották ellenem szájukat, azt mondták: hah, hah, látta a szemünk, 22Te láttad Örökkévalö, ne hallgass; Uram, ne légy távoltölem! 23Serkenj és ébredj jogomért, Istenem és Uram, ügyemért! 24Szerezz jogot nekem igazságod szerint, Örökkévaló, én Istenem, hogy ne örüljenek rajtam; 25ne mondják szivükben: Hah, a vágyunk! ne mondják: elnyeltük őt. 26Szégyenűljenek meg és piruljanak e1 egyetemben, kik örülnek bajomon, öltsenek szégyent és gyalázatot, kik fenhéjáznak ellenem. 27Újjongjanak és örüljenek, kik igazamat kivánják, és mondják mindig: nagy az Örökkévaló, ki l: ivánja szolgája békéjét. 28Nyelvem pedig rebegje el igazságodat, egész nap a te dicséretedet!
Copyright information for HunIMIT