Isaiah 29

És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát; ^a1És magas falaid erősségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja. 2

Isten népének hálaéneke és reménye

3Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erős városunk van nékünk, szabadítását adta kőfal és bástya gyanánt! ^b 4Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője. ^c 5Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik; ^d 6Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kőszálunk van. ^e 7Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt; ^f 8Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai! ^g 9Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját. ^h 10Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek! ⁱ 11Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensőmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid megjelennek a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai. ^j 12Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát. ^k 13Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tűz emészti meg ellenségeidet. ^l 14Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk. ^m 15Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsőítjük neved! ⁿ 16A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el őket, és eltörléd emlékezetöket. ^o 17Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsőítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait. ^p 18Oh Uram! a szorongásban kerestek Téged, és halk imádságot mondtanak, mikor rajtuk volt ostorod. ^q 19Miként a terhes asszony, a ki közel a szűléshez, vajudik, felkiált fájdalmiban, előtted olyanok voltunk, Uram! ^r 20Mint terhesek vajudtunk, de csak szelet szűltünk: szabadulása nem lőn e földnek, és nem hulltak el a föld kerekségének lakói. ^s 21Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat! ^t 22Menj be népem, menj be szobáidba, és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag! 23Mert ímé az Úr kijő helyéről, hogy meglátogassa a föld lakóinak álnokságát, s felmutatja a föld a vért, és el nem fedi megöletteit többé! ^u 24