Job 22

Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok mentek el előtte. ^a1Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad. 2

Elifáz utolsó beszéde: egyenest durva bűnökkel vádolja Jóbot, óvja vakmerő gondolkodástól és megtérésre inti

3Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda: ^b 4Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos! ^c 5Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz? 6A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled? ^d 7Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod? ^e 8Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. ^f 9Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. ^g 10A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta. 11Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek. ^h 12Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés; 13Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít! ⁱ 14Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! 15És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van? ^j 16Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár. 17Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; ^k 18A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?! 19A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? ^l 20Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem. 21Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket: ^m 22Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg! ⁿ 23Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád. ^o 24Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit! ^p 25Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól. 26Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: ^q 27És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd. 28Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled. 29Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. 30Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik. ^r