Job 26

Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az ő szemei előtt. ^a1Mennyivel kevésbé a halandó, a ki féreg, és az embernek fia, a ki hernyó. ^b 2

Jób nyolczadik védekezése: megmutatja, mennyire elismeri ő is Istennek kikutathatatlan felségét

3Jób pedig felele, és monda: 4Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erőtelen kart! ^c 5Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál! 6Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belőled? 7A halottak is megremegnek tőle; a vizek alatt levők és azok lakói is. 8Az alvilág mezítelen előtte, és eltakaratlan a holtak országa. ^d 9Ő terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé. 10Ő köti össze felhőibe a vizeket úgy, hogy a felhő alattok meg nem hasad. 11Ő rejti el királyi székének színét, felhőjét fölibe terítvén. ^e 12Ő szab határt a víz színe fölé – a világosságnak és setétségnek elvégződéséig. 13Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől. 14Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot. ^f