Job 30

Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.1Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal. ^a 2

Jób leírja mostani nyomorúságát

3Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna. ^b 4Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett! ^c 5Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot. ^d 6A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök. 7Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt. ^e 8Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban. 9A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek. ^f 10Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból. ^g 11És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk! ^h 12Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem. ⁱ 13Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik. ^j 14Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak. ^k 15Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök. 16Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide. ^l 17Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő. ^m 18Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem. ⁿ 19Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim. ^o 20A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra. ^p 21A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz. ^q 22Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám! ^r 23Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem. ^s 24Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban. ^t 25Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába; ^u 26De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért? ^v 27Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú? ^w 28Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve. ^x 29Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai. ^y 30Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom. 31Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.