Job 32

Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:1Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei. 2

Elihu első beszéde: megmagyarázza, hogy bár fiatal, miért nyitja meg ajkait

3Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt: ^a 4Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél. ^b 5De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot. ^c 6Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála. ^d 7De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja. ^e 8És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet. ^f 9Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága! ^g 10Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki! ^h 11Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet. ⁱ 12Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet! 13Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek. 14Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt. ^j 15Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember! 16Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki. ^k 17Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó. ^l 18Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé. ^m 19Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet! ⁿ 20Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek. ^o 21Ímé, bensőm olyan, mint az új bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknem szétszakad. 22Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek. ^p