Luk 22 | HunKar | STEP | És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban.

Luke 22

Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák hegyének neveztetik. ^a1 És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy őt hallgassa a templomban. ^b 2

Júdás Krisztust elárulja

3 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik. ^c 4 És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől. ^d 5 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala; ^e 6 És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe. ^f 7 És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki; ^g 8 Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül. ^h

Husvéti bárány és úrvacsorája

9 Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak; ⁱ 10 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük. ^j 11 Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük? ^k 12 És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy. ^l 13 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt? ^m 14 És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el. ⁿ 15 Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt. ^o 16 És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe. ^p 17 És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék: ^q 18 Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában. ^r 19 És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: ^s 20 Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. ^t 21 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. ^u 22 Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik. ^v 23 De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon. ^w 24 És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik! ^x 25 És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni? ^y

A tanítványok nagyravágyása

26 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak. ^z 27 Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak. ^aa 28 De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál. ^ab 29 Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál. ^ac 30 Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben; ^ad 31 Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot, ^ae 32 Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét. ^af 33 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; ^ag 34 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed. ^ah 35 Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni! ^ai 36 És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. ^aj 37 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem. ^ak 38 Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát. 39 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek. ^al 40 Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég. ^am

Jézus szenvedése az Oljafák hegyén

41 És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is. ^an 42 És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. 43 És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék, ^ao 44 Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! ^ap 45 És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt. ^aq 46 És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. ^ar 47 És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt, ^as 48 És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. ^at

Elfogatás

49 És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja. ^au 50 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát? ^av 51 Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel? ^aw 52 És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. ^ax 53 Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt. 54 Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal? ^ay 55 Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma. ^az

Péter megtagadja Jézust

56 Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol. ^ba 57 És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök. ^bb 58 És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala! ^bc 59 Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt! ^bd 60 És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok! ^be 61 És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is. ^bf 62 Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas. ^bg 63 És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. ^bh 64 És kimenvén Péter, keservesen síra. ^bi

Jézus szenvedése Kajafás előtt

65 És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt. ^bj 66 És szemeit betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere? ^bk 67 És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt. 68 És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe, ^bl 69 Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek: ^bm 70 De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok. ^bn 71 Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől. ^bo