Matthew 27

Jézus Pilátus előtt. Az áruló Júdás vége

1Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. ^a 2És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak. ^b 3Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, ^c 4Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad. ^d 5Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát. ^e 6A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. ^f 7Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek. 8Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig. ^g 9Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, a ki így szólott: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, a kit Izráel fiai részéről megbecsültek, ^h 10És adák azt a fazekas mezejéért, a mint az Úr rendelte volt nékem. ⁱ 11Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. ^j 12És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele. ^k 13Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened? ^l 14És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék. ^m

Jézus és Barabbás

15Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, a kit akarának. ⁿ 16Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, a kit Barabbásnak hívtak. ^o 17Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é, vagy Jézust, a kit Krisztusnak hívnak? ^p 18Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. ^q 19A mint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta. ^r 20A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. ^s 21Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást. ^t 22Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg! ^u 23A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg! 24Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok! ^v 25És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon. ^w 26Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék.

Jézus megostorozása, csúfolása, felfeszítése és halála

27Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot. ^x 28És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adának reá. 29És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya! 30És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala. ^y 31És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt. 32Kifelé menve pedig találkozának egy czirénei emberrel, a kit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. ^z 33És mikor eljutának arra a helyre, a melyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek, ^aa 34Méreggel megelegyített eczetet adának néki inni; és megízlelvén, nem akara inni. ^ab 35Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. ^ac 36És leülvén, ott őrzik vala őt. ^ad 37És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya. ^ae 38Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobbkéz felől, és a másikat balkéz felől. ^af 39Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. ^ag 40És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! ^ah 41Hasonlóképen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: ^ai 42Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki. 43Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok. ^aj 44A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére. ^ak 45Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilencz óráig. ^al 46Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? ^am 47Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez. ^an 48És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki. ^ao 49A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt? ^ap 50Jézus pedig ismét nagy fenszóval kiáltván, kiadá lelkét. ^aq 51És ímé a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; ^ar 52És a sírok megnyílának, és sok elhúnyt szentnek teste föltámada. ^as 53És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. ^at 54A százados pedig és a kik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és a mik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez! ^au 55Sok asszony vala pedig ott, a kik távolról szemlélődnek vala, a kik Galileából követték Jézust, szolgálván néki; ^av 56Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja. ^aw

Jézus temetése

57Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak; ^ax 58Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet. 59És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, ^ay 60És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. ^az 61Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala. ^ba 62Másnap pedig, a mely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz, ^bb 63Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok. ^bc 64Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, ne hogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. ^bd 65Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, a mint tudjátok. ^be 66Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel. ^bf