Proverbs 29

Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz, ^a1Olyan az, a ki megcsalja az ő felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam! ^b 2Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz; ha nincs súsárló, megszűnik a háborgás. ^c 3Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tűzre, olyan a háborúságszerző ember a patvarkodásnak felgyujtására. ^d 4A fondorlónak beszédei hízelkedők, és azok áthatják a szív belsejét. ^e 5Mint a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, olyanok a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett. ^f 6Az ő beszédeivel másnak tetteti magát a gyűlölő, holott az ő szívében gondol álnokságot. 7Mikor kedvesen szól, ne bízzál ő hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében. ^g 8Elfedeztethetik a gyűlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az ő gonoszsága a gyülekezetben. ^h 9A ki vermet ás másnak, abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza. ⁱ 10A hazug nyelv gyűlöli az általa megrontott embert, és a hízelkedő száj romlást szerez. 11

Óvás dicsekvéstől és elbizakodottságtól

12Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap tereád. ^j 13Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid. 14Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél. ^k 15A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt? ^l 16Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél. ^m 17Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja. ⁿ 18A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes. 19Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől. 20Mint a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes szavai is, melyek lelke tanácsából valók. ^o 21A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál. ^p 22Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol. ^q 23Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják. ^r 24Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg. ^s 25A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki. 26A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók. ^t 27Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik. ^u