Psalms 106

A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.1A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. ^a 2Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja. ^b 3Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai; 4Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket. ^c 5Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek; 6Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig. 7Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. ^d 8Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. ^e 9Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. ^f 10Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. ^g 11Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. ^h 12Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. ⁱ 13Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. ^j 14Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben; ^k 15A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. ^l 16Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! 17Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; 18Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat! 19

Isten dicsérete Izráellel való jótéteményeiért

20Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit! ^m 21Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét. 22Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat. ⁿ 23Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen. ^o 24Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről. ^p 25Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai! ^q 26Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete. 27Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen; 28A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről. ^r 29És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül, ^s 30Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül. ^t 31Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban, 32És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez: ^u 33Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván: ^v 34Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok! ^w 35Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré, ^x 36Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el; ^y 37A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala, 38Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt. 39Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt; ^z 40Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán; ^aa 41Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá. ^ab 42És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék. ^ac 43És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál. ^ad 44Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival. ^ae 45Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala. ^af 46Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén. ^ag 47Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek. ^ah 48Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat. ^ai