Psa 119 | HunKar | STEP | Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.

Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;1 Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal. ^a 2 Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök! 3 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő. ^b 4 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő. 5 A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő. ^c 6 Az Úr megemlékezik mi rólunk és megáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát. 7 Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat. 8 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat. 9 Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet. ^d 10 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta. 11 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe. 12 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat! ^e 13

Hála és fogadástétel nagy veszélyből lett szabadulásért

14 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát. 15 Mert az ő fülét felém fordítja, azért segítségül hívom őt egész életemben. ^f 16 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. ^g 17 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet! 18 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. 19 Az Úr megőrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem. ^h 20 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled. ⁱ 21 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól és lábamat az eséstől: ^j 22 Az Úr orczája előtt fogok járni az élőknek földén. 23 Hittem, azért szóltam; noha igen megaláztatott valék. ^k 24 Csüggedezésemben ezt mondtam én: Minden ember hazug. ^l 25 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? 26 A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül. ^m 27 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt. ⁿ 28 Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála. ^o 29 Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet. 30 Néked áldozom hálaadásnak áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül. ^p 31 Az Úr iránt való fogadásaimat megadom az ő egész népe előtt, ^q 32 Az Úr házának tornáczaiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat! ^r 33

Isten dicséretére való felhívás

34 Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok; magasztalják őt mind a népek! ^s 35 Mert nagy az ő kegyelmessége mi hozzánk, és az Úrnak igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek az Urat! ^t 36

Az igazak diadalöröme

37 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme! ^u 38 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme! ^v 39 Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme! 40 Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme! ^w 41 Szükségemben segítségül hívám az Urat, meghallgatott és tágas térre tett engem az Úr. ^x 42 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember? ^y 43 Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre. ^z 44 Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni. ^aa 45 Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni. ^ab 46 Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket. ^ac 47 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket. ^ad 48 Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket. ^ae 49 Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem. ^af 50 Erősségem és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul. ^ag 51 Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! 52 Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! ^ah 53 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit! 54 Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak. ^ai 55 Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat! ^aj 56 Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon. 57 Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél! ^ak 58 A kő a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett! ^al 59 Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! ^am 60 Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen! ^an 61 Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt! ^ao 62 Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk titeket, a kik az Úr házából valók vagytok! ^ap 63 Isten az Úr és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához. ^aq 64 Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged. ^ar 65 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme! ^as 66

Isten igéjének dicsősége.

67 Boldogok, a kiknek útjok feddhetetlen, a kik az Úr törvényében járnak. ^at 68 Boldogok, a kik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt. ^au 69 És nem cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak. 70 Te parancsoltad Uram, hogy határozataidat jól megőrizzük. ^av 71 Vajha igazgattatnának az én útaim a te rendeléseid megőrzésére! ^aw 72 Akkor nem szégyenülnék meg, ha figyelnék minden parancsolatodra! ^ax 73 Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod ítéleteire. ^ay 74 A te rendeléseidet megőrzöm; soha ne hagyj el engem! ^az 75 Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? 76 Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! ^ba 77 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. 78 Áldott vagy te, Uram! Taníts meg engem a te rendeléseidre. ^bb 79 Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét. ^bc 80 Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. 81 A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. 82 Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el. ^bd 83 Tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet. 84 Nyisd meg az én szemeimet, hogy szemléljem a te törvényednek csodálatos voltát. ^be 85 Jövevény vagyok e földön, ne rejtsd el tőlem a te parancsolataidat. 86 Elfogyatkozik az én lelkem, a te ítéleteid után való szüntelen vágyódás miatt. ^bf 87 Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, a kik elhajolnak parancsolataidtól. 88 Fordítsd el rólam a szidalmat és gyalázatot, mert megőriztem a te bizonyságaidat! ^bg 89 Még ha fejedelmek összeülnek, ellenem beszélnek is; a te szolgád a te rendeléseidről gondolkodik. ^bh 90 A te bizonyságaid én gyönyörűségem, és én tanácsadóim. 91 Lelkem a porhoz tapad; eleveníts meg engem a te igéreted szerint. 92 Útaimat elbeszéltem előtted és te meghallgattál engem; taníts meg a te rendeléseidre! ^bi 93 Add értenem a te határozataidnak útát, hogy gondolkodjam a te csodálatos dolgaidról! 94 Sír a lelkem a keserűség miatt; vigasztalj meg a te igéd szerint! 95 A hamisságnak útját távoztasd el tőlem, és a te törvényeddel ajándékozz meg engem! 96 Az igazság útját választottam; a te ítéleteid forognak előttem. ^bj 97 Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; Uram, ne hagyj megszégyenülni! 98 A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet! ^bk 99 Taníts meg Uram a te rendeléseidnek útjára, hogy megőrizzem azt mindvégig. ^bl 100 Oktass, hogy megőrizzem a te törvényedet, és megtartsam azt teljes szívemből. 101 Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban. ^bm 102 Hajtsd szívemet a te bizonyságaidhoz, és ne a telhetetlenségre. ^bn 103 Fordítsd el az én szemeimet, hogy ne lássanak hiábavalóságot; a te útadon éltess engemet. ^bo 104 Teljesítsd igéretedet a te szolgádnak, a ki fél téged. 105 Fordítsd el tőlem a gyalázatot, a mitől félek; hiszen jók a te ítéleteid. ^bp 106 Ímé, kivánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod által. 107 És szálljon reám, Uram, a te kegyelmed, a te szabadításod, a mint megigérted, ^bq 108 Hogy megfelelhessek az engem gyalázónak, hiszen bizodalmam van a te igédben! ^br 109 És az igazságnak beszédét se vedd el soha az én számtól, mert várom a te ítéleteidet! ^bs 110 És megtartom a te törvényedet mindenkor és mindörökké. ^bt 111 És tágas téren járok, mert a te határozataidat keresem. ^bu 112 És a királyok előtt szólok a te bizonyságaidról, és nem szégyenülök meg. ^bv 113 És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek. ^bw 114 És felemelem kezeimet a te parancsolataidra, a melyeket szeretek, és gondolkodom a te rendeléseidről. ^bx 115 Emlékezzél meg a te szolgádnak adott igédről, a melyhez nékem reménységet adtál! ^by 116 Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem. ^bz 117 A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem; nem hajlottam el a te törvényedtől. 118 Megemlékezem a te öröktől fogva való ítéleteidről Uram, és vigasztalódom. ^ca 119 Harag vett rajtam erőt az istentelenek miatt, a kik elhagyták a te törvényedet. ^cb 120 Ének volt rám nézve minden parancsolatod bujdosásomnak hajlékában. 121 Uram! a te nevedről emlékezem éjjel, és megtartom a te törvényedet. ^cc 122 Ez jutott nékem, hogy a te határozataidat megőriztem. 123 Azt mondám Uram, hogy az én részem a te beszédeidnek megtartása. ^cd 124 Teljes szívből könyörgök a te színed előtt: könyörülj rajtam a te igéreted szerint! ^ce 125 Meggondoltam az én útaimat, és lábaimat a te bizonyságaidhoz fordítom. ^cf 126 Sietek és nem mulasztom el, hogy megtartsam a te parancsolataidat. ^cg 127 Az istentelenek kötelei körülkerítettek engem; de a te törvényedről el nem feledkezem. 128 Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak néked, igazságod ítéleteiért. 129 Társok vagyok mindazoknak, a kik félnek téged, és a kik határozataidat megtartják. ^ch 130 A te kegyelmeddel, oh Uram, teljes e föld: taníts meg engem rendeléseidre! 131 Jót cselekedtél a te szolgáddal, Uram, a te igéd szerint. ^ci 132 Az okosságnak és tudománynak drága voltára taníts meg engem, mert hiszek a te parancsolataidnak. ^cj 133 Minekelőtte megaláztattam, tévelyegtem vala; most pedig vigyázok a te szódra. 134 Jó vagy te és jóltevő, taníts meg engem a te rendeléseidre. ^ck 135 A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te parancsolataidat. ^cl 136 Kövér az ő szívök, mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm. ^cm 137 Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet. ^cn 138 A te szádnak törvénye jobb nékem, mint sok ezer arany és ezüst. ^co 139 A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem; oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat. ^cp 140 A kik téged félnek, látnak engem és örvendeznek, mivel a te igédben van az én reménységem. ^cq 141 Tudom Uram, hogy a te ítéleteid igazak, és igazságosan aláztál meg engem. ^cr 142 Legyen velem a te kegyelmed, hogy megvígasztalódjam a te szolgádnak tett igéreted szerint. 143 Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm. ^cs 144 Szégyenüljenek meg a kevélyek, a kik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom. 145 Forduljanak hozzám, a kik téged félnek, és ismerik a te bizonyságaidat! 146 Legyen az én szívem feddhetetlen a te rendeléseidben, hogy meg ne szégyenüljek. 147 Elfogyatkozik az én lelkem a te szabadításod kivánása miatt; a te igédben van az én reménységem. 148 A te beszéded kivánása miatt elfogyatkoznak az én szemeim, mondván: mikor vígasztalsz meg engem? 149 Noha olyanná lettem, mint a füstön levő tömlő; a te rendeléseidről el nem feledkezem. ^ct 150 Mennyi a te szolgádnak napja, és mikor tartasz ítéletet az én üldözőim felett? 151 Vermet ástak nékem a kevélyek, a kik nem a te törvényed szerint élnek. 152 Minden parancsolatod igaz; csalárdul üldöznek engem; segíts meg engem! 153 Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat. ^cu 154 A te kegyelmed szerint eleveníts meg engem, hogy megőrizhessem a te szádnak bizonyságait. ^cv 155 Uram! örökké megmarad a te igéd a mennyben. ^cw 156 Nemzedékről nemzedékre van a te igazságod, te erősítetted meg a földet és áll az. ^cx 157 A te ítéleteid szerint áll minden ma is; mert minden, a mi van, te néked szolgál. 158 Ha nem a te törvényed lett volna az én gyönyörűségem, akkor elvesztem volna az én nyomorúságomban. ^cy 159 Soha sem feledkezem el a te határozataidról, mert azok által elevenítettél meg engem. ^cz 160 Tied vagyok, tarts meg engem, mert a te határozataidat keresem. ^da 161 Vártak rám a gonoszok, hogy elveszessenek, de én a te bizonyságaidra figyelek. ^db 162 Látom, minden tökéletes dolognak vége van, de a te parancsolatodnak nincs határa. 163 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom! 164 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok. 165 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim. ^dc 166 Előrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra. 167 Minden gonosz ösvénytől visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet. 168 Nem távoztam el a te ítéleteidtől, mert te oktattál engem. 169 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél édesbb az az én számnak! ^dd 170 A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét. 171 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. ^de 172 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit. ^df 173 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint. 174 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek előtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre. ^dg 175 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedről el nem feledkezem. ^dh 176 Tőrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem. ^di