Psalms 58

Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:1Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm, ^a 2A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben. 3A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. 4Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. 5Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat. ^b 6Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem. 7Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent. ^c 8Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét. 9A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok. 10Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. 11Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. ^d