Psalms 92

És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre. ^a1Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája! ^b 2Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál. ^c 3Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele. ^d 4És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait. ^e 5Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint; ^f 6Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat: ^g 7Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat; 8De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom. 9Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom. ^h 10Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot? ⁱ 11Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap. ^j 12Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela. 13De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre. ^k 14Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját. ^l 15Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit. ^m