Job 22

Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda: Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos! Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz? A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled? Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod? Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted. Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret. A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta. Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek. 10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés; 11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít! 12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak! 13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van? 14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár. 15 Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak; 16 A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?! 17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható? 18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem. 19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket: 20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg! 21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád. 22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit! 23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól. 24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat: 25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd. 26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled. 27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat. 28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik. 29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja. 30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
Copyright information for HunKar