Job 3

Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. És szóla Jób, és monda: Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott. Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt. Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! 10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. 11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? 12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! 13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék - 14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek. 15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat. 16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? 17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt. 18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. 19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad. 20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek? 21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset. 22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót. 23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül. 24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. 25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam. 26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
Copyright information for HunKar