Job 5

Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz? Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el. Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát. Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket. A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el. Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság! Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái. Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet. A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csudákat, a miknek száma nincsen. 10 A ki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát. 11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa. 12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék. 13 A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi. 14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka. 15 A ki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt; 16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját. 17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! 18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. 19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged. 20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől. 21 A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik. 22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz. 23 Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled. 24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt. 25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű. 26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. 27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
Copyright information for HunKar