Lamentations 5

Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat! A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi. Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek. Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk. Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk. Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel. Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket. Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből. Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt. 10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától. 11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban. 12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik. 13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el. 14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni. 15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk. 16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk! 17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink; 18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon! 19 Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre! 20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre? 21 Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen. 22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
Copyright information for HunKar