Proverbs 1

Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának példabeszédei, Bölcseség és erkölcsnek tanulására, értelmes beszédek megértésére; Okos fenyítéknek, igazságnak és ítéletnek és becsületességnek megnyerésére; Együgyűeknek eszesség, gyermeknek tudomány és meggondolás adására. Hallja a bölcs és öregbítse az ő tanulságát, és az értelmes szerezzen érett tanácsokat. Példabeszédnek és példázatnak, bölcsek beszédeinek és találós meséinek megértésére. Az Úrnak félelme feje a bölcseségnek; a bölcseséget és erkölcsi tanítást a bolondok megútálják. Hallgasd, fiam, a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd. Mert kedves ékesség lesz a te fejednek, és aranyláncz a te nyakadra. 10 Fiam, ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédöket. 11 Ha azt mondják: jere mi velünk, leselkedjünk vér után, rejtezzünk el az ártatlan ellen ok nélkül; 12 Nyeljük el azokat, mint a sír elevenen, és egészen, mint a kik mélységbe szállottak; 13 Minden drága marhát nyerünk, megtöltjük a mi házainkat zsákmánnyal; 14 Sorsodat vesd közénk; egy erszényünk legyen mindnyájunknak: 15 Fiam, ne járj egy úton ezekkel, tartóztasd meg lábaidat ösvényüktől; 16 Mert lábaik a gonoszra futnak, és sietnek a vérnek ontására. 17 Mert hiába vetik ki a hálót minden szárnyas állat szemei előtt: 18 Ezek mégis vérök árán is ólálkodnak, lelkök árán is leselkednek; 19 Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el. 20 A bölcseség künn szerül-szerte kiált; az utczákon zengedezteti az ő szavát. 21 Lármás utczafőkön kiált a kapuk bemenetelin, a városban szólja az ő beszédit. 22 Míglen szeretitek, oh ti együgyűek az együgyűséget, és gyönyörködnek a csúfolók csúfolásban, és gyűlölik a balgatagok a tudományt?! 23 Térjetek az én dorgálásomhoz; ímé közlöm veletek az én lelkemet, tudtotokra adom az én beszédimet néktek. 24 Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, kiterjesztém az én kezemet, és senki eszébe nem vette; 25 És elhagytátok minden én tanácsomat, és az én feddésemmel nem gondoltatok: 26 Én is a ti nyomorúságtokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljő az, a mitől féltek. 27 Mikor eljő, mint a vihar, az, a mitől féltek, és a ti nyomorúságtok, mint a forgószél elközelget: mikor eljő ti reátok a nyomorgatás és a szorongatás. 28 Akkor segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg: keresnek engem, de meg nem találnak. 29 Azért hogy gyűlölték a bölcseséget, és az Úrnak félelmét nem választották. 30 Nem engedtek az én tanácsomnak; megvetették minden én feddésemet. 31 Esznek azért az ő útjoknak gyümölcséből, és az ő tanácsokból megelégednek. 32 Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket, és a balgatagoknak szerencséje elveszti őket. 33 A ki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.
Copyright information for HunKar