Proverbs 6

Fiam! ha kezes lettél a te barátodért, és kezedet adván, kötelezted magadat másért: Szádnak beszédei által estél tőrbe, megfogattattál a te szádnak beszédivel. Ezt míveld azért fiam, és mentsd ki magadat, mert a te felebarátodnak kezébe jutottál; eredj, alázd meg magadat, és kényszerítsd felebarátodat. Még álmot se engedj szemeidnek, se szunnyadást szemöldökidnek, Szabadítsd ki magadat, mint a zerge a vadász kezéből, és mint a madár a madarásznak kezéből. Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs! A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét. Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból? 10 Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; 11 Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú! 12 Haszontalan ember, hamis férfiú, a ki álnok szájjal jár, 13 A ki hunyorgat szemeivel; lábaival is szól, és ujjaival jelt ád. 14 Álnokság van az ő szívében, gonoszt forral minden időben, háborúságot indít. 15 Annakokáért hirtelen eljő az ő nyomorúsága, gyorsan megrontatik, s nem lesz gyógyulása. 16 E hat dolgot gyűlöli az Úr, és hét dolog útálat az ő lelkének: 17 A kevély szemek, a hazug nyelv, és az ártatlan vért ontó kezek, 18 Az álnok gondolatokat forraló elme, a gonoszra sietséggel futó lábak, 19 A hazugságlehelő hamis tanú, és a ki szerez háborúságokat az atyafiak között! 20 Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd. 21 Kösd azokat szívedre mindenkor, fűzd a nyakadba. 22 Valahová mégysz, vezérel téged, mikor aluszol, őriz téged, mikor felserkensz, beszélget te veled. 23 Mert szövétnek a parancsolat, és a tudomány világosság, és életnek úta a tanító-feddések. 24 Hogy a gonosz asszonytól téged megőrizzenek, az idegen asszony nyelvének hizelkedésétől. 25 Ne kivánd az ő szépségét szivedben, és meg ne fogjon téged szemöldökeivel; 26 Mert a parázna asszony miatt jut az ember egy darab kenyérre, és más férfi felesége drága életet vadász! 27 Vehet-é valaki tüzet az ő kebelébe, hogy ruhái meg ne égnének? 28 Vagy járhat-é valaki elevenszénen, hogy lábai meg ne égnének? 29 Így van, valaki bemegy felebarátjának feleségéhez, nem marad büntetlen, valaki illeti azt! 30 Nem útálják meg a lopót, ha lop az ő kivánságának betöltésére, mikor éhezik; 31 És ha rajta kapatik, hétannyit kell adnia, az ő házának minden marháját érette adhatja; 32 A ki pedig asszonynyal paráználkodik, bolond; a ki magát el akarja veszteni, az cselekszi ezt! 33 Vereséget és gyalázatot nyer, és az ő gyalázatja el nem töröltetik. 34 Mert a féltékenység a férfiú haragja, és nem cselekszik kegyelmességgel a bosszúállásnak napján. 35 Nem gondol semmi váltsággal, nem nyugszik meg rajta, még ha nagy sok ajándékot adsz is néki.
Copyright information for HunKar