Proverbs 7

Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál. Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét. Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára. Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd, Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől. Mert házam ablakán, a rács mögül néztem, És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat, A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget, Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben. 10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében. 11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai. 12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik. 13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki: 14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat. 15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam! 16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel. 17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal. 18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel. 19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra. 20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza. 21 És elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt. 22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba; 23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van. 24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire. 25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin. 26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek. 27 Sírba vívő út az ő háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.
Copyright information for HunKar