Psalms 102

A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök. Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem. Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt. Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon. Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn. Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám. 10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem, 11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem. 12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam. 13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll. 14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő. 15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. 16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet; 17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében. 18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta. 19 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. 20 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr. 21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait. 22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben. 23 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. 24 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat. 25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak. 26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. 27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. 28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Copyright information for HunKar