Psalms 104

Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. 10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; 11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. 12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. 13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. 14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, 15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét. 16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált; 17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza. 18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. 19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja. 20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai; 21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket. 22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek; 23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig. 24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. 25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. 26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. 27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. 28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. 29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. 30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. 31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben; 32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. 33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! 34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; 35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
Copyright information for HunKar