Psalms 50

Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig. A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét: Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet! És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela. Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened. Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak. De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból; 10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken. 11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam. 12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene. 13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é? 14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! 15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem. 16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet? 17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet! 18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök. 19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző. 20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod. 21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat. 22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: 23 A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
Copyright information for HunKar