Song of Solomon 1

Énekek éneke, mely Salamoné. Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál. A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok. Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged. Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei. Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, - a magam szőlőjét nem őriztem. Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál? Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül. A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám. 10 Szépek a te orczáid a halántékra való lánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban. 11 Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel. 12 Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem. 13 Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál. 14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem. 15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok. 16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő. 17 A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
Copyright information for HunKar