John 18:1-11
Jézus elfogatása
Mt 26,47-56; Mk 14,43-50; Lk 22,47-53
1Mikor ezeket mondta Jézus, kiment az ő tanítványaival együtt túl a Kedron-patakon, ahol egy kert volt, ahova bementek, ő és az ő tanítványai. 2Azt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta őt, mivel gyakran ott gyűltek össze Jézus és a tanítványai. 3Júdás tehát maga mellé vette a katonai csapatot, a papi fejedelmektől és a farizeusoktól a szolgákat, odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. 4Jézus pedig tudva mindazt, ami reá következik, előrement, és mondta nekik: „Kit kerestek?“ 5Ők így feleltek neki: „A názáreti Jézust.“ Jézus ezt mondta nekik: „Én vagyok.“Ott állt pedig ővelük Júdás is, aki elárulta őt. 6Amikor pedig azt mondta nekik: „Én vagyok“ – hátratántorodtak, és földre estek. 7Ismét megkérdezte őket: „Kit kerestek?“ És azok ezt mondták: „A názáreti Jézust.“ 8Jézus így felelt: „Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el.“ 9Hogy beteljesedjen a beszéd, amelyet mondott: „Azok közül, akiket nekem adtál, senkit sem vesztettem el.“ 10Simon Péter pedig, akinek szablyája volt, kirántotta azt, és megütötte a főpap szolgáját, és levágta annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus volt. 11Jézus erre ezt mondta Péternek: „Tedd hüvelyébe a szablyádat! Vagy nem kell-e kiinnom a poharat, amelyet az Atya adott nekem?“
Copyright information for
HunEIV