Luke 5:1-11
Péter halfogása
Mt 4,18-22; Mk 1,16-20
1Történt, hogy amikor a sokaság hozzá tódult, hogy hallgassa Isten beszédét, ő a Genezáret-tónál állt, 2és látott két hajót állni a vízen. A halászok pedig, miután azokból kiszálltak, a hálóikat mosták. 3Beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és kérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Amikor leült, a hajóból tanította a sokaságot. 4Miután befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!“ 5Simon így felelt: „Mester, jóllehet egész éjszaka fáradtunk, mégsem fogtunk semmit, de a te parancsodra kivetem a hálót.“ 6Amikor ezt megtették, a halaknak olyan sokaságát kerítették be, hogy szakadozott a hálójuk. 7Ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek, és segítsenek nekik. Azok odamentek, és megtöltötték mind a két hajót annyira, hogy csaknem elsüllyedtek. 8Amikor ezt Simon Péter látta, Jézus lába elé borult, és ezt mondta: „Eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!“ 9Mert félelem fogta el őt és mindazokat, aki vele voltak, a halfogás miatt. 10Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simonnak társai voltak. Jézus ezt mondta Simonnak: „Ne félj, mostantól fogva embereket fogsz.“ 11És a hajókat a szárazra vonták, elhagyták mindenüket, és követték őt.
Copyright information for
HunEIV