Matthew 13:1-23
A magvető
Mk 4,1-20.25; Lk 8,4-15.18
1Azon a napon kiment Jézus a házból, és leült a tenger mellett. 2Nagy sokaság gyűlt köréje, akkora, hogy bement a hajóba leülni, az egész sokaság pedig a parton állt. 3Sokat beszélt nekik példázatokban: „Íme, kiment a magvető vetni, 4és amikor vetett, némely mag az útszélre esett, s jöttek a madarak, felkapdosták azt. 5Némely pedig a köves helyre esett, ahol nem sok föld volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben. 6De amikor a nap felkelt, kiégett, és mivel nem volt gyökere, elszáradt. 7Némelyek pedig tövisek közé estek, és a tövisek fölnövekedve megfojtották azt. 8Némely pedig a jó földbe esett, és gyümölcsöt termett, némely százannyit, némely hatvanannyit, némely pedig harmincannyit. 9Akinek van füle a hallásra, hallja meg!“ 10A tanítványok odamentek hozzá, és ezt mondták neki: „Miért beszélsz hozzájuk példázatokban?“ 11Ő pedig ezt felelte nekik: „Azért, mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, őnekik pedig nem adatott meg. 12Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik, de akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van. 13Azért szólok nekik példázatokban, mert látván nem látnak,és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
14És beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése, amely ezt mondja: »Hallván halljatok, és ne értsetek,
és látván lássatok, és ne ismerjetek!
15Mert megkövéredett e nép szíve,
füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták,
hogy valami módon ne lássanak szemeikkel,
ne halljanak füleikkel,
és ne értsenek szívükkel,
és meg ne térjenek,
és meg ne gyógyítsam őket.«
16A ti szemeitek boldogok, hogy látnak, és a ti füleitek, hogy hallanak. 17Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amiket ti láttok, és nem látták, és hallani, amiket ti hallotok, és nem hallották. 18Ti tehát halljátok meg a magvető példázatát! 19Ha valaki hallja az igét a mennyeknek országáról, és nem érti, eljön a gonosz, és elkapja azt, ami az ő szívébe van elvetve. Ez az, amelyik az útfélre esett. 20Amelyik pedig a köves helyre esett, az az, aki hallja az igét, és mindjárt örömmel fogadja, 21de nincs gyökere benne, hanem csak ideigvaló, mihelyst pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkozik. 22Amelyik pedig a tövisek közé esett, az az, aki hallja az igét, de a világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét, és nem terem gyümölcsöt. 23Amely pedig a jó földbe esett, az az, aki hallja is, és érti is az igét, gyümölcsöt is terem, némelyik százannyit, némelyik hatvanannyit, némelyik pedig harmincannyit.“
Copyright information for
HunEIV