Job 16
1Felelt Jób és mondta: 2Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian! 3Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj? 4Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet! 5Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna. 6Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem? 7Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet. 8Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall. 9Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám. 10Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem. 11Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem. 12Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának. 13Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet. 14Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan. 15Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat. 16Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül: 17bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta. 18Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára! 19Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban. 20Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem; 21hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett. 22Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
Copyright information for
HunIMIT