Job 12

1 Felélt Jób és mondta: 2 Valóban, ti vagytok ám a nép, s veletek kihal a bölcsesség! 3 Nekem is van szívem mint nektek, nem esem messze tőletek, hisz kinél nem volnának effélék? 4 Nevetségéül vagyok barátnak, ki Istent szólította s ő meghallgatta; nevetségül az igaz, a gáncstalan! 5 A balvégzetnek megvetés, a gondtalannak vélekedése szerint, készen áll, a tántorgó lábúaknak. 6 Boldogságban vannak a rablók sátrai és biztosság azoké, kik Istent haragítják, azé, ki istenét kezében hordja. 7 Azonban kérdezd csak meg a barmot, majd tanít téged, s az ég madarát, majd megjelenti neked; 8 vagy szólj a földnek, majd tanít téged, és elbeszélik neked a tenger halai. 9 Ki ne tudná mindezekből, hogy az Örökkévaló keze cselekedte ezt; 10 kinek kezében van minden élőnek a lelke, s minden ember testének a szelleme. 11 Nemde a fül vizsgálja a szavakat s az íny az ételt ízleli meg? 12 Aggastyánokban van bölcsesség, s hosszú élet: értelmesség. 13 Ő nála van bölcsesség és erő, övé tanács és értelmesség! 14 Lám, lerombol s nem építtetik föl, rázár valakire s nem nyittatik ki neki. 15 Im elrekeszt vizeket s kiszáradnak – megereszti őket s feldúlják a földet. 16 Ő nála van hatalom és üdvösség, övé a tévelygő és a megtévesztő. 17 Járatja a tanácsosokat megfosztottan s a bírákat megtébolyítja; 18 a királyok kötelékét föloldotta és reákötött övet az ő derekukra; 19 járatja a papokat megfosztottan s a szilárdakat elferdíti; 20 megvonja a biztosszavúak beszédjét s a véneknek eszét elveszi; 21 csúfot önt a nemesekre s a hatalmasoknak kötését meglazítja. 22 Feltár mély dolgokat a sötétségből s kihozza világosságra a vakhomályt. 23 Nagyra növeszti a nemzeteket s elveszíti, kiterjeszti a nemzeteket és elviszi. 24 Szívét veszi az ország népe fejeinek s eltévelyíti úttalan pusztaságban; 25 tapogatóznak sötétségben világosság nélkül, s eltévelyíti őket mint a részeget.