Job 31
1Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra? 2Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból? 3Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek. 4Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja! 5Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam – 6mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat – 7ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt: 8hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül! 9Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem: 10másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá; 11mert gazság az, s bírák elé való bűn az, 12mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki! 13Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem – 14hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki, 15hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben – 16ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem, 17s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle 18– hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -; 19ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek, 20ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett; 21ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet: 22vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából; 23mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném! 24Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak; 25ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem; 26ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad, 27és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz: 28az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről! 29Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte – 30hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -; 31ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól 32az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -; 33ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet, 34mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun! 35Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem: 36bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra, 37lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá! 38Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái; 39ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét: 40búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.
Copyright information for
HunIMIT