‏ Job 36

1És folytatta Elíhú és mondta: 2Várj reám egy kicsit, hadd közöljem veled, mert még van Isten mellett mondani valóm. 3Messzünnen hozom tudásomat és alkotómnak adok igazat. 4Mert valóban, szavaim nem hazugság, teljes tudású van szemben veled. 5Lám, Isten hatalmas, de kit sem vet meg, észerőre hatalmas. 6Nem hagyja életben a gonoszt, s a szegényeknek jogát megadja. 7Nem vonja el az igaztól szemeit, sőt királyok mellé, a trónra ültette őket örökre, hogy kimagasodtak. 8S ha bilincsekkel vannak megkötve, ha megfogatnak a nyomorúság köteleivel: 9megmondja nekik cselekedetüket és bűntetteiket, hogy hősködtek; 10megnyitja fülüket a feddésnek és azt mondja, hogy térjenek meg a jogtalanságtól. 11Ha hallgatnak rá és szolgálják őt, jólétben töltik el végig napjaikat és éveiket kellemetességben; 12de ha nem hallgatnak reá, fegyver által tűnnek el s kimúlnak megismerés híján. 13S az istentelen szívűek haragot táplálnak, nem esedeznek, midőn megkötözte őket. 14Ifjúkorban kell elhalnia lelküknek és életüknek a ledérek között. 15Kiszabadítja a nyomorgót nyomorúsága által s a szorongatás által megnyitja fülüket. 16Kicsábít téged is a szükség szájából, tág térre, melynek helyén nincs szorongás, s a mi rászáll asztalodra, tele van zsiradékkal. 17De ha a gonosz ítéletével vagy tele, ítélet és törvény megragadnak téged. 18Bizony, ne csábítson el téged a harag tömérdekségével és a váltság bősége ne hajlítson el. 19Hát szorongás nélkül rendezze-e segítségedet s az erőszak minden megfeszítése nélkül? 20Ne áhítsd az éjéjszakát, midőn népek tűnnek el helyükről. 21Őrizkedjél, ne fordulj jogtalanság felé, mert ezt inkább választottad a nyomorúságnál. 22Lám, Isten felmagasztosul erejében; ki olyan oktató, mint ő! 23Ki kéri számon tőle útját, s ki mondja: jogtalanságot műveltél! 24Gondolj rá, hogy magasztald művét, melyet szemléltek férfiak; 25mind az emberek néztek rá, a halandó messziről tekinti. 26Lám, Isten magasztos, nem ismerjük meg, éveinek száma ki nem kutatható. 27Mert felvonja a víznek cseppjeit, hogy az ő köde számára tisztuljanak esővé, 28melyet folyatnak a fellegek, csurgatnak a sok emberre. 29Avagy értik-e a felhő terjedelmeit, sátrának robaját? 30Lám, magára terítette fényét s ráborította a tenger gyökereit, 31mert velök ítél népeket, eleséget ád busásan. 32Kezeire fényt borított s kirendelte azt a támadó ellen. 33Hirdet róla az ő dörgése, a csorda is a keletkező viharról.
Copyright information for HunIMIT