‏ Proverbs 7

1Fiam, őrizd meg mondásaimat és parancsaimat rejtsd el magadnál. 2Őrizd meg parancsaimat, hogy élj és tanomat, mint szemeid fényét. 3Kösd azokat ujjaidra, írjad azokat szíved táblájára. 4Mondd a bölcsességnek: nővérem vagy, s rokonnak nevezd az értelmességet; 5hogy megőrizzen idegen asszonytól, idegen nőtől, ki simává tette beszédjét. 6Mert házam ablakán, rácsozatomon át tekintettem ki. 7Ekkor láttam az együgyűek között, észre vettem a fiúk közt egy esztelen ifjút: 8elhalad az utczán annak szöglete mellett és a házához menő úton lépdel, 9szürkületkor, a nap estéjén, éj sötétségében és homályban. 10S íme elejébe egy asszony, parázna ruhájú és álnok szívű; 11zajongó ő és csapongó, házában nem nyugosznak lábai: 12egyszer az utczán, másszor piaczokon, minden szöglet mellett leselkedik. 13Megragadja őt, megcsókolja őt, szemérmetlen arczczal mondja neki: 14Békeáldozatokkal tartozom, ma megfizettem fogadalmaimat; 15azért jöttem ki elédbe, hogy fölkeressem színedet, és megtaláltalak. 16Takarókkal takartam le nyoszolyámat, egyiptomi tarka szövettel; 17behintettem fekvőhelyemet myrrhával, aloéval s fahéjjal. 18Jöjj! ittasodjunk szeretettel reggelig, enyelegjünk szerelemben. 19Mert nincs otthon a férfi, útra ment messzire; 20a pénzes zacskót kezébe vette, holdtölte napjára fog haza jönni. 21Elhajlította őt sok rábeszélésével, ajkai simaságával eltántorítja. 22Megy utána hirtelen, mint ökör, mely a levágásra megyen, s mint békóban fenyítéséhez az oktalan; 23mígnem nyíl fúrja át máját, a mint madár siet a tőrhöz, s nem tudja, hogy életébe kerül. 24Most tehát, fiúk, hallgassatok reám s figyeljetek szájam mondásaira: 25ne térjen az ő utjaira szíved, ne tévelyegj ösvényein; 26mert sokan vannak a megöltek, kiket elejtett, és számosak mind a meggyilkoltjai. 27Az alvilág útjai vannak házában, levisznek a halál kamaráihoz.
Copyright information for HunIMIT