‏ Psalms 137

1Bábel folyóinál – ott ültünk, sirtunk is, mikor megemlékeztünk Cziónról. 2A fűzfákra aggattuk benne hárfáinkat. 3Mert ott kértek tőlünk foglyulejtőink énekszót, és zaklatóink vígságot: énekeljetek nekünk Czíón énekeiből! 4Hogyan énekeljük az Örökkévaló énekét. idegen földön? 5Ha rólad megfeledkezem, Jeruzsálem, feledkezzék rólam a jobbom! 6Tapadjon nyelvem inyemhez, ha meg nem emlékezem rólad, ha föl nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetejére! 7Emlékezzél meg, Örökkévaló, Jeruzsálem napjáról, Edóm fiairól, a kik azt mond- ták: dúljátok, dúljátok az alapig benne! 8Bábel leánya, pusztulásra való te – boldog, a ki megfizeti néked tettedet, melyet elkövettél rajtunk! 9Boldog, a ki megragadja. és szétzúzza kisdedeidet a sziklán!
Copyright information for HunIMIT