‏ Psalms 62

1A karmesternek. Jedútún számára. Zsoltár Dávidtól. 2Bizony, Isten iránt légy csendben, lelkem; tőle van a segítségem. 3Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom nagyot. 4Meddig rohantok egy férfira — gyilkolnátok őt mindnyájan, – mint egy dűlő falra, betaszított kerítésre? 5Bizony, fenségéről őt letaszítani határozták, hazugságot kedvelnek: kiki szájával áldanak, de belsejükben átkoznak. Széla. 6Bizony, Istenre csendben várj, lelkem, mert tőle van reményem. 7Bizony, ő a sziklám és segítségem, mentsváram: nem tántorodom. 8Istennél van üdvöm és dicsőségem, erős sziklám, menedékem Istenben van. 9Bízzatok benne minden időben, oh nép, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten menedék nékünk! Széla. 10Bizony, lehelet az ember fiai, hazugság a férfi fiai; felkerülvén a mérlegre, ők leheletnél könnyebbek egyaránt. 11Ne bízzatok a zsarolásban s rablottal ne hivalkodjatok; vagyon midőn virul, szívet ne fordítsatok rá. 12Egyet beszélt Isten, kettő az, mit hallottam: hogy Istené az erő. 13És tied, Uram, a szeretet, te fizetsz kinek-hinek cselekedete szerint.
Copyright information for HunIMIT